Az alábbiakban a legfontosabb vitorlás kishajós fogalmakat mutatjuk be. A kifejezések részét képezik a hajós vizsgáknak.
Achterstag: az árbocot hátrafelé merevítő (általában drót) állókötélzet.
Alba: a bumm felemelkedését meggátló merev vagy kötéláttételekből álló eszköz, mely a bummot a deckkel vagy az árboc tövével köti össze.
Alsóél: a vitorla alsó széle.
Apály: a tengeren az árapály mozgásából következő csökkenő vízmélység.
Ár: a tengeren az árapály mozgásából következő emelkedő vízmélység.
Áramlás: a víz horizontális mozgása, mely lehet következménye egyaránt az árapálynak vagy egyéb okoknak.
Árapály: a hold és a nap óceánokra gyakorolt gravitációs hatásából következő vertikális vízmozgás.
Árboc: a vitorlás vitorlázatát tartó függőleges, az állókötélzettel merevített rúd.
Áttétel: a kötélen képződő erő elosztására szolgáló, általában csigasorra épülő rendszer.
Babázás: a kötél végének vagy sérült részének elvarrása a kötél szétbomlásának megakadályozása céljából.
Bak: a hajó parti tárolására szolgáló állvány.
Balcsapás: az a menetirány, amelynél a szél a hajót a menetirány szerinti bal oldalán éri először.
Beaufort skála: a szélerősség meghatározásához használt tengerészeti skála.
Behúzókötél: > Schot
Bika: a kötelek rögzítésére szolgáló, duplaszarvszerű veret.
Bilge-pumpa: fenékszivattyú.
Bliszter, genakker, reacher: bőszeles, illetve ejtett menetekben használt bőszeles- és orrvitorlák.
Bowline: a hajózásban és a hegymászásban általánosan használt hurokcsomó.
Bumm (Öregfa): a nagyvitorla alsó élét rögzítő, a vitorla behúzásának mértékét meghatározó és a vitorla alakját kiengedett állapotban is megtartó kereszt irányú rudazat.
Cirkálás (Kreuz): szél felé eső célpont felé vitorlázás, mely elkerülhetetlenül csapásváltásokkal jár.
Cockpit (Kormányállás): A hajó irányítására szolgáló eszközöket általában a hajó hátulja felé pozicionáló külső munkatér.
Csiga: a mozgókötélzet vezetéséhez és fordításához használt veret.
Csomó: 1. tengerészeti viszonyok között használt sebességi mértékegység; egy csomó egy tengeri mérföld egy óra alatt való megtételét jelenti. 2. A kötél rögzítésére vagy különböző felhasználását elősegítő speciális bog.
Csörlő: a nagy terhelés alatt lévő mozgókötélzet kezelésére szolgáló henger alakú, fogaskerék áttételeket tartalmazó hengerszerű deckszerelvény.
Dekk (Deck): a külső fedélzet.
Dirk: a abummot az árbochoz rögzítő mozgókötél, amely a nagyvitorla hiányában emelve tartja a bummot.
Élesedés: 1. irányváltás a szélirány felé. 2. Olyan rövid ideig tartó szélirányváltozás, amely lehetővé teszi az eredeti szélirányhoz való közelebbi iránytartást.
Élkötél: a vitorla első élébe belevarrt (vastagító) kötél, miáltal a vitorla első éle befűzhető az árboc nutjába, illetve orrvitorla esetében a profilforstag nutjába.
Elsőél: a vitorla első széle.
Felhúzókötél: a vitorla árbocra való felhúzására szolgáló kötél.
Félszél: az a menetirány, amikor a szélirány merőleges a hajó hossztengelyére
Fock: orrvitorla.
Fockroller: az orrvitorla feltekerésére szolgáló eszköz.
Fordulás: csapásváltás amely során a hajó orra szél felé fordulva keresztezi a széltengelyt.
Forstag: az árboc előmerevítő (általában drót) állókötélzet.
Fukszolás: a fonott kötél egyes szárainak önmagukba való befűzése, hurok, csomó vagy eldolgozás céljából.
Gaff: a vitorlát a felső élénél tartó keresztrudazat.
Genakker: > Bliszter
Génua: nagy méretű, behúzott állapotában az árboc mögé érő és a nagyvitorlával átfedést létesítő orrvitorla.
GPS: a legtöbb nagy és tengeri hajón is használt elektronikus navigációs rendszer.
Hajónapló: az a könyv, amelybe a hajóval kapcsolatos tevékenységek és az útirányok rögzítésre kerülnek.
Halfej: a vitorla sarkainál található anyagerősítés.
Halzolás: > Perdülés
Háromnegyedszél (Raum): a félszél és hátszél között lévő menetirány.
Hátsó él: a vitorla hátsó széle.
Hátsó szem: a vitorla hátsó és alsó sarkának rögzítésére szolgáló veret.
Hátszél: az az irány amikor a hajót a szél hátulról éri, azaz a szélirány egybeesik a hajó hossztengelyével.
Hipotermia: a testhőmérséklet életveszélyes lecsökkenése.
Horgony: a hajó nyílt vízi rögzítését lehetővé tevő, a vízterület aljára leengedett súlyos és kampószerű súly, melyet hosszú (horgony)kötéllel rögzítenek a hajóhoz.
Jobbcsapás: az a menetirány, amelynél a szél a hajót a menetirány szerinti jobb oldalán éri először.
Kábel: 1. tengerészeti távolsági mértékegység. Egy kábel 185,2 méter, azaz 1/10-ed tengeri mérföld. 2. A vízterület aljára lefektetett távközlési vagy egyéb célokat szolgáló huzal.
Kabin: a hajó zárható belső tere.
Klemm, kötélfogó: a mozgókötélzet rögzítésére szolgáló veret.
Kocsi (Leitwagen, Traveller): a vitorla behúzópontjának pozícióját szabályozó, sínen csúszó veret.
Kompassz: a kardinális irányokat a hajózás céljainak megfelelően megjelenítő iránytű.
Kormányállás: > Cockpit
Kötélfogó: > Klemm
Kötélszív: a kötél végén képzett hurok merevítésére és erősítésére szolgáló fém veret.
Kreuz: > Cirkálás
Latni: a vitorla egész profilját vagy annak hátsó részét merevítő, általában műanyagból vagy fából készült lapka.
Leejtés: irányváltás a széltiránytól el.
Lee-oldal: > Szélalatti oldal
Leesés: > Szembevágás
Leitwagen: > Kocsi
Lovas: a fock első élének a Vorstághoz való rögzítésére szolgáló csúszó veret.
Luv-oldal: > Szélfelőli oldal
Mélységmérő: a víz mélységének mérésére használt elektromos eszköz.
Merülés: hajónak a vízszinttől mért mélysége.
Móló: a nagyobb hajók kikötésére szolgáló szilárd, a vízbe kilógó építmény.
Niplizés: a drótkötél önmagához való rögzítéséhez (pl. hurokképzéshez) használt kis réz gyűrűzet.
Nut: a vitorla árbocba vagy a profilforstágba való befűzését lehetővé tevő sín.
Öregfa: > Bumm
Őzni: kötélvezető gyűrű.
Perdülés (halzolás): csapásváltás amelynek során a hajó hátulja fordul szél felé és keresztezi a szélirányt.
Pillangózás: jellemzően hátszélben használt vitorlabeállítás, amikor a nagyvitorla és az orrvitorla ellentétes oldalra vannak húzva.
Préselés: túlságosan a széltengely felé vitorlázás.
Profilforstag: az árboc előmerevítő drótkötelére ráhúzott, a forstág (majdnem) egész hosszában végigfutó alumínium sín.
Puffer: puha lufiszerű eszköz, amely meggátolja a hajó kikötött állapotában való ütközését, dörzsölődését kemény felületekhez (pl. stég, móló, kikötőpózna, másik hajó).
Raum: > Háromnegyedszél
Reacher: > Bliszter
Schot (behúzókötél): a vitorlák behúzásának mértékét állító mozgókötélzet.
Sólyakocsi: a hajó vízretételéhez és partra húzásához használt kocsi.
Spinakker: középtengelyére szimmetrikus, könnyű és ballonszerű, sokszor színes anyagból készült bőszeles vitorla.
Stagreiter – > Lovas
Stég: a parthoz rögzített, úszó vagy a vízfenéken álló, a vízterületre kilógó ponton.
Svert: a hajó vízi menete során az oldalcsúszást akadályozó, a hajótest közepénél a vízbe kilógó műanyag, fém vagy fa lap.
Száling: az árboc keresztmerevítő.
Szélalatti oldal (Lee-oldal): a hajótest azon oldala, amely nem a szél iránya felé esik.
Szélfelőli oldal: a hajótest azon oldala, amely a szél iránya felé esik.
Szélrózsa: a kardinális irányokat begmutató irányrajz.
Szembevágás (Leesés): olyan rövid ideig tartó szélirányváltozás, amely az eredeti szélirányhoz képesti legszorosabb iránytartást nem teszi lehetővé.
Tengeri mérföld: tengerészeti távolsági mértékegység. Egy tengeri mérföld 1852 méter vagy 2000 yard vagy 10 kábel.
Topgénua: az árboc csúcsáig felérő nagyméretű orrvitorla.
Trapézolás: a hajó „kiülését”, azaz balanszírozását a legénység élősúlyával leghatékonyabban biztosító rendszer, melynek lényege hogy egy árbocról lelógó kötelet a trapézmellényt viselő személy a mellény kampójába akasztva kinyomja magát a hajó szél felőli oldaláról a víz fölé.
Traveller: > Kocsi
Vantni: az árbocot merevítő (általában merev drótkötélből készült) állókötélzet.
Vonta: a hajó vontatása külső erővel, általában motorossal.
Vontakötél: a hajó külső erővel történő meghúzására szolgáló hosszú kötél.
További részleteket találhatsz a hajós fogalmakkal kapcsolatba Vitorlás blog bejegyzéseinkben.
