A legtöbb európai országban bizonyos hajóméret fölött a hajózás feltétele a megfelelő képesítés (közismertebb nevén hajós jogosítvány, vizijártassági) birtoklása. Így nem csoda, hogy minden alaptantanfolyam célja – nálunk is – a sikeres hatósági vizsga. Kicsit hasonló a helyzet mint az autós jogosítvány esetében: a képzési rendszer azon alapul, hogy egyfajta alaptudást mutassunk be az elméleti majd a gyakorlati vizsgán, rutint pedig csak ezt követően szerzünk. Különbség azonban, hogy a legtöbb ember az autót napi szinten, munkaszerűen használja, így a rutin megszerzése a legtöbb esetben automatikus folyamat, hajózni, vitorlázni azonban a legtöbben csak ritkán jutnak el. Így felértékelődik a vizsga előtti képzés szerepe.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy a hajós képesítések világa nem annyira egységes, mint az autóvezetői papír. Természetesen itt is vannak különböző kategóriák, de egy adott országban kiadott papírt nem biztos, hogy automatikusan elfogadnak máshol, arról nem is beszélve, hogy a kategóriák sem mindenhol azonosak. Magyarországon 20m testhossz a belvízi kishajó méretének felső határa, a kishajó vezetéséhez pedig képesítés (jogosítvány) kell. Észak-Európában van, ahol 15m-nél van egy határ, és azalatt bizonyos esetekben nincs is szükség papírra.
A képzéseket nem a központi hatóság végzi, hanem azt a hatóság által jóváhagyott képzőszervek (hajós iskolák) bonyolítják, a vizsgáztatás azonban maradt a hatóság háttérszervezeténél, a KAV-nál – hasonlóan az autóvezetői rendszerhez. A belvízi képzés elméleti és gyakorlati képzésből, valamint elméleti és gyakorlati vizsgákból áll.
A vizsgáig megkívánt gyakorlati képzés időtartama iskolánként változó, de jelenleg a hatóság minimum 20 körüli gyakorlati óraszámot kíván meg az újonnan induló iskoláknál. Ezzel a gyakorlati tudással felvértezve várhatjuk a nagy napot, amikor is a vizsgabizottság megérkezik a kihelyezett vizsga helyszínére (ez általában a képzés helyszíne, ), és megkezdődhet a vizsga.