A Balaton mint víziút nagyon sokarcú. Számos helyi és egyéni jellegzetességgel rendelkezik, és nemcsak a szabályokat, de az állandóan változó időjárást is figyelembe kell venni az útiterv elkészítésekor, és a megállási helyszínek meghatározásánál. Ugyanakkor a tó relatíve sekély vize lehetővé teszi, hogy szinte bárhol megálljunk horgonyon, ha ez nem ütközik a szabályokba, és megfelel a biztonságos hajózás kritériumainak. Ez nagy szabadságérzetet ad, és jelentős eleme a hajózás romantikájának. De mégis, melyek a legofontosabb szempontok a megállási hely kiválaszásánál?
A legfontosabb tudnivaló a vízmélység és a hajónk merülésének ismerete. Azaz, egy egyméteres merülésű hajóval éppen elférnénk egy egyméteres vízmélységben, de…nemcsak a hajózási szabályok tiltják hajóval a mederérintést, de a Balatonon a lehetséges hullámmozgást is figyelembe kell vennünk. Azaz még enyhe, közel szélcsendes időben is érdemes 20-30 cm-t rászámolnunk, és csak ott horgonyoznunk, ahol ez rendelkezésre áll (azaz, ennél jobban ne közelítsük meg a partot). Természetesen egy kis merülésű elektromos motorossal sokszor szinte a partig is elhajózhatunk.
Legalább ilyen fontos szempont az is, milyen szélviszonyok vannak éppen, ÉS milyenek várhatóak a megállásunk időtartama alatt. Mivel a Balatonon az északnyugati szél az uralkodó szélirány, és az északi partnál amúgy is mélyebb a víz, a legtöbb olyan hajó, amely nem kikötőben áll meg, az északi part alatti védettebb vizeken szokott horgonyozni. Figyelem! Ha azonban erős déli vagy délnyugati szélre van kilátás, az északi part előtt nagy hullámzással, akkor természetesen ez nem jó hely (kivéve esetleg a Tihanyi félsziget keleti oldalát, vagy egy-két olyan öbölszerű parti részt az északi parton, ahol az adott szélviszonyok között is hullámvédett helyre számíthatunk.
Hullámzásban ugyanis nem jó horgonyozni, mert a rángatás miatt „szánthat” a horgony (azaz csúszhat a mederben), és a horgonykötél is jobban terhelődik, vagy dörzsölődik a vereteken. A kormányszerkezetre is nagyobb terhelés jut, a kormányt mindenképpen rögzítenünk kell horgonyzáskor.
A hullámzás kerülése mellett tehát a másik ökölszabály, hogy „szél alatti” partszakasz előtt ne horgonyozzunk, azaz északról jövő szélben a déli part előtt, déli szélben az északi part előtt, mert a szél az esetlegesen meg-megcsúszó horgonyon lévő hajót rányomhatja a sekély vízre, ahonnan már csak segítséggel szabadíthatjuk ki szél ellenében a hajót, ha egyáltalán a serülését sikerül elkerülni. Szélcsendben, és várható nyugodt idő esetén viszont szinte bárhol megállhatunk.
Természetesen vannak olyan helyek, ahol jogszabály szerint is tilos a horgonyzás vagy megállás. Ilyenek a hajózástól elzárt területek: pl. kijelölt fürdőhelyek, azaz strandok (természetesen a strand területe általában amúgy is túl sekély vízű és túl közel van a parthoz), vízisí pályák, mesterséges „akadók”, építési területek (általában kikötőknél). Ezeket sárga és/vagy vörös kereszttel ellátott sárga bólyákkal jelölik. Tilos horgonyozni továbbá kikötő területén, a Tihanyi-félsziget körüli hajózási útvonalon, a komp útvonalán, nádasban, és bárhol, ahol az valamiféle veszéllyel járhat.
Alapvető ismeret a tó vízmélységének változékonysága, mivel sok helyen sekély a víz, különösen a déli part mentén. A legtöbb kisebb vitorláson nincs mélységmérő, ezt helyismerettel tapasztalattal lehet pótolni, szükség esetén meg kell mérni a mélységet: ez lehetséges például csáklyával (szigetelőszallaggal rárakott decimális beosztások segítségével), vagy egy nehezékkel ellátott kötéllel. Emellett az aktuális és a várható szélirány is meghatározza, hogy biztonságosan lehorgonyozhatunk-e, vagy éppen partra tudunk-e szállni. Ez utóbbi azért egy másfél méteres merülésű vitorlással nagyon kevés helyen lehetséges, főleg alacsony vízállásnál.
A hajóval nyílt vízen vagy a partközelben megállás szinte kizárólagos eszköze a horgonyzás. Fontos a megfelelő horgony és horgonylánc (vagy horgonykötél) használata, és figyelembe kell venni, hogy a szélirány megváltozásával a hajó a horgonykötélen egy olyan körsugáron fog mozogni, aminek az origója a horgony maga. Azaz kellő „tartalék” távolságot kell a hargonyzó hajónak maga körül tartania. A horgonyzásnak megvan a maga technikai csínja-bínja, ezt érdemes tanfolyamon, vagy oktatóval gyakorolnia annak, aki ilyesmit még nem csinált. Ha éjszaka is horgonyon óhajtunk maradni, feltétlenül szükséges, hogy bekapcsoljuk az előírásos éjszakai fényt (minden oldalról látható, körbevilágító fehér fény). Azaz ne felejtsük otthon a hajó akkumulátorát, és töltsük is fel indulás előtt!
Ha mégis úgy döntünk, hogy inkább egy kikötőben szeretnénk vendégeskedni, érdemes előre odatelefonálni, van-e szabad hely, megfelelő-e a vízmélység, lehet-e esetleg helyet foglalni. Ezeket előre tisztázva megkímélhetjük magunkat néhány kellemetlenségtől, és gondtalanul élvezhetjük a kikötő azon előnyeit, amelyekkel a nyílt vízen való megállás nem rendelkezik: nyugodt és biztonságos hajóelhelyezés, vizesblokk, étterem, vagy akár gondtalan séta a parton, netán nyugalmas és szúnyogmentes éjszakai szállás – hogy a másnapi hajózást kipihenve, frissen folytathassuk.