A híres hadvezér, Raimondo Montecuccoli mondta állítólag, hogy a háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz, és pénz. De vajon ez igaz lenne a vitorlázásra is?
Sokakat elriaszt a hajózástól annak valós, vagy vélt költségei. Természetesen a vitorlázásnál, mint minden technikai sportnál, vagy különleges életformánál, igaz, hogy legfelsőbb határ a csillagos ég. Vannak, akik éppen ezért (is) választják ez kikapcsolódásként, hobbiként vagy életformaként. A vélt vagy valós költségek, a speciális tudás, valamint a megfelelő földrajzi környezet nagy mértékben szűrik az ebben részt vevők közösségét. Azaz aki valóban ki akar szakadni a hétköznapokból, annak ez ideális tevékenység, aminek „ára” van. Ha valami mindenki számára könnyedén elérhető, az talán nem is lenne olyan különleges…
A vitorlázás költségei azonban jelentősen csökkenthetőek ahhoz képest, mint amit a kívülállók általában gondolnak. Ez igaz lehet mind a szükséges tudás és képesítés megszerzésének folyamatára, (tanfolyam, vizsgák), a felszerlés megvásárlására (ha valaki mindenképp saját hajóban gondolkodik), valamint a vitorlás tevékenység művelésére is – hiszen nem mindenki akar önállóan hajózni, van, aki utasként és iéppen úgy élvezi.
Egy vitorlás és motorcsónak tanfolyam (a legtöbben egyben végzik el, hiszen így kedvezményes) költsége átlagosan 2-300 ezer forint közés esik (a náluk aktuális árakat és kedvezményeket megtalálod az árlistában). A hatósági vizsgához kötelező ún. jóváhagyott (akkreditált) képzőszervnél elvégezni a tanfolyamot (ilyenek vagyunk mi is). Ehhez jönnnek hozzá a hatósági vizsgadíjak, okmánydíj, és az orvosi vizsgálat díja. Noha a hatósági díjak aránytalanul magasak a tanfolyam költséghez képest, könnyű megálllapítani, hogy a vitorlás vizsga letétele valamivel még így is olcsóbb, mint egy személyautó jogosítvány megszerzése.
Sőt, még ez is töredékére csökkenthető azzal, ha valaki csak olyan vitorlást szeretne használni, amihez nem szükséges hajós jogsi. Ilyenek az. ún. vitorlás csónakok, vagy vitorlás vízi sporteszközök. Itt elég a valódi tudás megszerzése, amely természetesen jár némi költséggel, még akkor is, ha valaki ezt többé-kevésbé önállóan tanulja, de hatósági vizsgákat nem szükséges tenni, és az ehhez szükséges kisebb vitorlásokat sem kell drága kikötőben tárolni. Természetesen egy kishajós jogosítvány megszerzése azért jóval tágabbra nyitja a lehetőségek kapuját.
Ha úgy döntünk, hogy mindenképp hivatalos „kishajós” jogosítványt szerzünk (ami valójában óriási vitorlások és motoros használatára is lehetőséget ad), ez még akkor sem jelenti azt, hogy feltétlenül hajótulajdonossá is kell váljunk. A Balatonnál és a népszerű tengerpartokon ugyanis számos chartercég biztosít bérelhető hajókat éppen ilyen esetre. A legtöbb hobbi hajós egy szezonban egy-két hétnél többet nemigen hajózik, még akkor sem, ha saját hajója van; bármilyen drága hajót bérelünk erre az időszakra (leszámítva pl. a Rose d’Or-t, és hasonlókat), a bérlés költsége valószínűleg alacsonyabb lesz, mint egy saját hajó fenntartása – főleg, ha a csapattagok között elosztjuk a költségeket. Mi a Vitorlásiskolában pedig a sikeresen levizsgázott Tanulóink számára biztosítjuk a hajó kölcsönzés lehetőségét, hogy már a megismert felszereléssel és körülmények között kezdhessenek önállóan hajózni. De örömmel segítünk a továbblépésben is.
A hajósok egy része – függetlenül attól, hogy elvégezte-e a tanfolyamot, azaz ért hozzá valamennyire, vagy csak utasként csatlakozik – szinte kizárólag szerezett utakra jár, ahol egy szakképzett hajóvezetővel (szkipper, kormányos) vesznek részt vitorlás túrán. Tipikus példája ennek az egyhetes adriai vitorlástúra, de vannak ilyenek a Balatonon is, az egy-két órás élményvitorlázástól kezdve akár több napos túráig, amelyek gyakran egyéb programokkal is összeköthetőek (pl. borkóstoló, vacsora, kirándulás).
Ha mindenképpen saját hajót szeretnénk, a költségeket kordában tarthatjuk már a hajó kiválasztásánál és használatánál is. Egy kisebb, vagy régebbi, de jól karbantartott hajó fenntartása jóval olcsóbb lehet, mint egy új modellé. Természetesen a modern műanyag hajók jóval kevésbé karbantartásigényesek, mint fáából készüét társaiké. Hogy konkrét összegeket is mondjunk: szerencsés vétellel akár 1-3 millió Ft körül tudunk venni igényes állapotban lévő hajót, amelynek az éves fenntartási költsége (hajófenék algagátlózása, motorkarbantartás stb.) évi egy-kétszázazer forint. Persze bizonyos időközönként, pár évente vagy évtizedenként vannak nagyobb kiadások is (új vitorla vásárlása, teljes hajófenék-karbantartás), amit hajóvásárláskor is mérlegelni kell; egy felújított hajótest ára összességében lehet kedvezőbb, mint egy olcsó, de hamarosan felújításra szoruló hajóé. Elsőre talán szokatlanul hangzik, de kisebb hajót, vitorlás csónakot lehetséges akár házilag is megépíteni, vannak erre szakosodott hajótervezők, szakkönyvek, és amatőr hajóépítő közösségek is.
Emellett érdemes megfontolni a közös tulajdonlást, hajómegosztást vagy klubtagságot, ahol a költségek több tulajdonos vagy használó között oszlanak meg. Így a vitorlázás élménye megmarad, miközben az anyagi terhek csökkennek.
A karbantartás terén is sokat lehet spórolni tudatos tervezéssel. Az alapvető javítások és tisztítási munkák egy részét saját kezűleg is el lehet végezni, ami csökkenti a szervizköltségeket. Fontos a rendszeres ellenőrzés, mert a kisebb hibák időben történő javítása megelőzheti a drága meghibásodásokat. A szezonon kívüli karbantartás gyakran olcsóbb, mint a főszezonban elvégzett munka.
A kikötőkben tartott hajók legnagyobb, évi rendszerességű költsége a kikötői bérleti díj, és ebben a Balaton nemcsak elérte, de bizonyos esetekben meg is előzte Nyugat-Európát. Ebben viszont óriási a szórás a balatoni kikötőkben; a pár százezer forinttól akár a több milliós éves bérleti díjig terjedhet a skála, függően a hajó méretétől, a kikötőtől és az egyéb szolgáltatásoktól (aki kereskedelmi tevékenységre is használja a hajóját, annak általában jelentős felárat is kell fizetnie). Ennek ellenére szabad hely viszonylag kevés van. Aki kikötőhelyet szeretne a hajójának, az sok utánajárást igényel. Ebben segít, ha olyan hajót vásárolunk, amelyhez tartozik kikötőhely is, ez egy olyan fontos részlet, amelyet mindenképp tisztáznunk kell az eladóval.
Végül az utazási és kikötési költségek optimalizálása is sokat számít. Kevésbé frekventált kikötők választásával alacsonyabb díjakat lehet elérni, és a hosszabb tartózkodás gyakran kedvezményesebb. Gyakran fordul elő az is, hogy valaki Horvátországban nem is elsősorban azért bérel hajót, mert vitorlázni akar, hanem ezzel vált ki egy tengerparti apartmant – kedvezőbb áron. Ugyanez érvényes a Balatonon is; ha a hajóban, és hajózással töltjük az időnket, akkor lespórolhatjuk egy drága Balaton-parti ingatlan kibérlését.
Tudatos tervezéssel a vitorlázás tehát nemcsak élvezetes, hanem gazdaságos életforma is lehet. A fenti fejtegetések azonban inkább technokrata szepontokat vettek figyelembe. Sokak számára a vitorlázás, mint közösségi élmény, mint életforma, inspiráció, szabadság és természetközeliség nem kifejezhető összegekben. Az ilyen emberek számára a vitorlázás sohasem eldöntendő, hanem inkább formai kérdésként vetődik fel.