A vitorlázás nagyon összetett tevékenység. A felszerelés magabiztos kezelése szükséges, de nem elégséges része a biztonságos hajózásnak. A vitorlástudás a felszerelés kezelésén túl magában kell foglaljon némi jogszabály-ismeretet, meteorológiai ismereteket, valamint a vízterület („vonal”) némi ismeretét. Ezen kívül nem árt némi rutin, bizonyos hajós „algoritmusok” automatizálása. Tengeren továbbá szükség van stabil navigációs alapismeretekre. De mégis, mi az a minimális tudás a Balatonon, amire azt mondhatjuk, hogy ezzel már valahogy nyugdtan elbóklászhatunk?
Mindenekelőtt át kell látnunk, hogy hogyan is működik a vitorlás, mitől megy előre, hátra vagy oldalra. A motor és a vitorlák hogyan hajtják a hajót, ezeket hogyan állítjuk be megfelelően. Azaz nem egyszerűen gyakorlati ismeretekre van szükség, hanem bizonyos alapvető, a gyakorlathoz szorosan kapcsolódó elméleti ismeretekre is.
Meg kell tudnunk állapítani a szélirányt, ahhoz képest a hajótest helyzetét. Ismernünk kell az alapvető vitorlázási fogalmakat, irányok és manőverek nevét, például éles menet, a hátszél vagy a forduló, halzolás.
Ismerni kell az alapvető hajózási szabályokat és jelzéseket is, amelyek a vízen a biztonságos közlekedést szolgálják, hogy kiismerjük magunkat a vízi forgalomban. Tudnunk kell, melyik hajónak van elsőbbsége, illetve hogyan kell elkerülnünk egy útjogos hajót. Ehhez persze a különböző hajókategóriákról is kell legyen fogalmunk.
A gyakorlati tapasztalat különösen fontos a vitorlázás során. Tudni kell fel- és levonni a vitorlákat, azokat a szélviszonyokhoz igazítani. Ismerni kell csomókat, hiszen másképp nem tudjuk kezelni a köteleket; tulajdonképpen három-négy csomó ismeretével már jól kezelhető a legtöbbb vitorlás (az alapvizsgán hét csomót kell bemutatni). Meg kell szokni a kormányszerkezet működtetését, az iránytartást. Az egyszerűbb manővereket, például a fordulást és a perdülést (halzolás) biztonságosan kell tudni végrehajtani. Meg kell tanulni a kikötést és az elindulást, azt, hogy hogyan reagáljunk váratlan helyzetekre, például hirtelen szélerősödésre. Külön feladat, hogy megtanuljuk a hajó megállítását, hiszen a hajón nincs külön „fék”, a megállás egy összetett, de nagyon fontos manőver, akár motorral, akár vitorlával haladunk.
A hajót fel kell tudnunk készíteni megfelelően egy vitorlázás előtt a várható körülményekre. Így számos problémának előre kihúzhatjuk a méregfogát. A hajózásban azonban mindig adódnak váratlan helyzetek és váratlan problémák – ezért az improvizációs készségnek is igencsak jó hasznát vehetjük. Természetesen ezt is – akárcsak egy jó jazz-zenésznek – szintén gyakorolni kell. Aki 10-15 váratlan dolgot már megoldott menet közben a hajón (pl. vitorla- vagy kötélszakadás, motorleállás, szélcsendben ácsorgás stb.), az a tizenhatodikat is jó eséllyel megoldja.
Alapvető biztonsági ismeretekre is szükség van. Ide tartozik a mentőfelszerelések használata, és az ember a vízben helyzet kezelése, az ide tartozó protokollnak nemcsak ismerete, de lehetőleg rendszeres gyakorlása. Egy vízbe esett személyt nemcsak megfelelően kell tudnunk megközelíteni hajóval, de be is kell emelnünk a vízből a fedélzetre – ez jelenleg nem is része a hivatalos vizsgaprotokollnak. De ugyancsak ide tartozik az is, hogy a fedélzeten hol tartózkodhatunk, mibe lehet kapaszkodni, mire kell vigyázni.
A megvitorlázott vízterület sajátosságaival is tisztában kell lennünk. A Balatonon ide tartozik a „marásvonal” ismerete, a széljárások, tipikus helyzetek, vihar közeledtének jelei; közeli biztonságos kikötők.
Mégis, talán a legfontosabb a kellő óvatosság. Ahhoz azonban, hogy a hajózásban óvatosak lehessük, nemcsak a fentiek kisebb-nagyobb ismeretére van szükség, de komoly önismeretre is, hogy józanul fel tudjuk mérni saját magunk és a felszerelés, valamint a csapat korlátait, és ennek megfelelő felelős döntéseket hozzunk – ami akár a hajózás elhalasztása is lehet egy közelgő rossz idő esetén. Ha önmagunk és a helyzet értékelésében „profik” vagyunk, még akkor is biztonságosan és élvezetesen hajózhatunk, ha egyébként a hajó manuális kezelésében messze elmaradunk egy „profitól”. Így biztosíthatjuk, hogy a vitorlázás mindig mindenki számára valóban élmény lehessen.
Nincs tehát könnyen meghatározható „minimum”, hanem a tudás, a készségek, az önismeret és a habitus összessége az, ami jellemzi az elővigyázatos hajóst.